Elméletileg én most nem létezem. Hm, na de várjunk csak, akkor gyakorlatilag mégiscsak téves az a feltevés, amit oly sokan mantraként hajtogatnak „ Hogy, aki nincs fent facebookon, az nem is létezik” Nem célom vitába bonyolódni senkivel, de szerintem ennél behemótabb, idiótább teória nem létezik. Mindenki más, ahány ember, annyi félék vagyunk no és ezzel együtt a szokásaink, gondolkodásmódunk is. Személy szerint én büszkén jelentem ki, hogy közel 3 hete élek facebookmentes életet és TÁDÁM VOÁLÁ még élek, sőt sokkal jobban virulok, mint a közösségi médiát minduntalan használó időszakomban. Elpárologtak azon kényszeres gondolataim… „hogy most azonnal fel KELL néznem, mert biztos valaki keresett” vagy „lemaradtam valami eget verő szenzációról”. Ismerős valakinek? Aztán mikor az ember felnéz hatalmas vigyorral és meglátja, hogy nemcsak hogy nem keresték, de még csak a kis privát Földgömbjén sem piroslik egyetlen szám sem, legyünk kicsit nárcisztikusak?! Hát megeshet, hogy elkeseredik.
Forrás: 24.hu
Jobban belegondolva sokan beleesünk a hatásvadász lilegyűjtők csapatába. Hogy mit értek ez alatt? Nem, nem azt, hogy felrakok egy melltartós, félmeztelen képet… bár némelyeknél ez is előfordulhat, gondolok én itt arra..teszem fel látunk egy gyönyörű naplementét és egyből mi a legelső gondolatunk?„ Atya világ ez milyen gyönyörű, én ezt most figyelemmel fogom követni”… Nem…hanem „ Úr Isten azonnal meg kell osztanom másokkal, hogy ők is lássák”. Miközben megosztod a varázslatos naplementédet, megírod xy barátnődnek, hogy te azt nézed, gyűlnek a like-ok és mire feleszmélt, kibújsz a mobil képernyője alól, addigra már eltelt 1-2 óra és fújtak a naplementédnek.
Csodálkozol, hogy hova tűnt..aztán a végére azt is elfelejted, hogy bizony a csillagok is tudnak olyan csodálatosak lenni, mint egy naplemente. Ez csak egy roppant kisarkított példa a sok közül, de megannyi ezzel hasonlatos dolgot tudnék még ehhez a témához hozzákapcsolni. Elfelejtjük megélni a jelen pillanatot, mert valami mindig félbeszítja azt.
Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint rengeteg inger éri az idegrendszert, amit az ember képtelen feldolgozni olyan rövid időn belül. A képlet roppant egyszerű : Feleannyi idő, plusz tízszer annyi inger. Egyenlő: Rosszabb, mint a híradó.
Írok egy példát. Zsóka néni feltölt egy képet a cicájáról, mire elalélnál, hogy milyen aranyos jószág addigra érkezik két életbevágó értesítő egy Candy crush meghívó illetve „csatlakozz a legújabb csináltam egy oldalt ószt like-old” hasznos információ. Elkeseredsz és ki is zökkensz az előzőleg oly nagy lelkesedéssel folytatott macskalesenbe. Görgetsz tovább, mire már túljutsz a 66.-ik selfízős ultrastájszos képen és azt veszed észre, hogy a hangulatod egyre jobban közelít a béka feneke alatti mélabúhoz.
Majd éjszaka álomtalanul forgolódva azon elmélkedsz (ha közben nem lépsz fel újra a facebookra), hogy vajon miért nem tudod élvezni az életet? Miért nem tudod megélni a jelen pillanatot? Érzed, hogy valami gáz van, de nem tudod kimondani…mert mi lesz ha…
Én azt tapasztaltam, hogy függőség szempontjából, talán képes überelni a dohányzást is. Nálam ez így működött…abszurd talán, de hamarabb sikerült leszoknom az utóbbi káros szenvedélyről, mint az előbbiről. Hat év után letettem a cigit, míg a facebookot körülbelül négy éve boldogíthattam és egyszerűen nem ment az élet nélküle. Pedig jobban belegondolva annak idején boldogan megvoltunk a közösségi portálok nélkül is, sőt még talán örömökben gazdagabb életet folytattunk.
Forrás: hvg.hu
Nem vagyok a facebook ellen és nem mondom, azt hogy most azonnal töröld magad, mert nincsenek hasznos funkciói… dehogynem, mint minden másnak a facebooknak is vannak pozitív oldalai, viszont a negatív része tornyosabbnak minősül.
Lássuk, hogy mik voltak a pozitívak míg regisztrálva voltam:
– Akár azonnali jelleggel elérhettem ismerőseimet.
– Fő a kényelem. Egyszerűen dobok egy üzenetet és máris el is van intézve a dolog.
– Rengeteg jó csoport tagja lehettem, ahol motiváltuk egymást.
– Pillanatok alatt értesülhetünk a legfrissebb szaftos hírekről.
– A fontosabb eseményekről.
– Én imádom az idézeteket, mi lesz ha, nem jutok hozzá a legújabb Szabó Péter kiírásokhoz.(semmi…helyette elkezdtem olvasni az egyik könyvét, aztán néha felnézek a honlapjára, ahol értesülhetek a legközelebbi találkozókról)
Negatív:
– Képes órákon át a képernyő elé láncolni.
– Hajlamosít a depresszióra, begubózásra.
– Napról napra türelmetlenebbé tesz.
– Nem veszi észre az ember, amint belekerül egy „ONLINE BUROKBA” és hiába nincs előtte a facebook, mégis olyan mintha használná azt, mert teljesen a hatásköre alatt áll.
– Kényszergondolatokat okoz… látod, hogy Hetyik Hanna vagy hogyis hívják azt az illetőt, akit már vagy jó öt éve nem láttál, Miami beach-en nyaral és te lelombozódsz teljesen, mert csak te vagy olyan szerencsétlen, hogy még nemhogy külföldön nem jártál, de még a Balatonon sem. Egyetlen pillanat volt, amit külföldön töltöttél, az akkor volt, mikor hegymászás közben átlépted a román határt. Fantasztikus, most már indokold meg magadnak, hogy miért is nem vagy te egy rakás szerencsétlenség, és miért ennyire unalmas az életed és miért nem te nyaralsz a hűs tengerparton, kókuszdióval a kezedben… talán azért mert csóró vagy, na, jó az már egy más tészta)
– Elfelejted közben a céljaidat, demotiváltá tesz.
Végső soron nem bántam meg, hogy töröltem a fiókomat.
Mit nyertem?
– Sokkal több a szabadidőm.
– Akikkel azelőtt facebookon tartottam a kapcsolatot, barátok, ismerősök, most nagyobb lett a személyes kontaktus, gyakrabban találkozok velük. Naponta emailezünk, vagy telefonon felhívjuk a másikat, mégsem olyan ez, mint a végtelen zöld online közösségi portálon.
– Ráadásul ami a legjobb szociális téren is fejődik a ember.
– Könnyebben kezdeményez beszélgetést például egy idegennel a buszon, vagy szólítja meg a könyvesboltban mellette bóklászó egyént.
– És ami a slusszpoén azóta jobban beletudom magam élni a jelen pillanatba. Örülni az élet apró örömeinek.
– Facebook nélkül megtanultam lassítani, nem pörög annyit feleslegesen az agyam, nincs annyi információ.
– Egészségesebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam.
– Újra elkezdtem edzeni, étkezésre odafigyelni.
– Többet mosolygok, amit az utóbbi időben elfelejtettem.
Szóval felér egy terápiával. Egyelőre jól megvagyok e közösségi portál nélkül, ha esetleg a közeljövőben úgy döntenék hogy munkámhoz kapcsolódóan, vagy valamilyen oknál fogva újra regisztrálok. Csupán pár pillanat és újra bekerülök Zuckerberg közel 2 milliárd szorgos felhasználója közé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: