Életfiló a Kis Herceggel!

Nem túlzás azt kijelentenem, hogy ebben a hónapban minimum vagy tízszer már biztos végigolvastam és mindig sikerül valami új, értelmes dolgot tanulnom. Szóról szóra, mondatról mondatra lettem ennek a remekműnek a szerelmese. Számomra ez az irodalmi alkotás felér egy modern Bibliával. Minden benne van, amit az életről tudnia kell az embernek. Rejtett tartalmakkal, izgalmakkal tarkított mesés történeteken vezet keresztül egyenesen a végső igazságig. Erről szeretnék most írni az én szemszögemből, hogy nekem miként segített, s hogyan tudom alkalmazni ezeket a dolgokat a való életben.

FIGYELEM!! A KÖVETKEZŐ TARTALMAK CSAK GYEREK SZEMSZÖGBŐL ÉRTELMEZHETŐEK IGAZÁN, AMENNYIBEN FOLYTATOD A MEGTEKINTÉSÉT KÉRLEK TEDD FÉLRE EGY SZÖSSZESZET EREJÉIG FÖLNÖTT ÉNEDET!!

Következzék egy kis kitalálósdis játék!

Mit látsz a következő képen?

Amennyiben kalap volt a válasz, még mindig fölnött vagy 🙂 Akkor most elárulom a titkot és ezzel visszarepítelek a mesés gyerekkorba. Ez kérlek szépen egy óriáskígyó, ami éppen egy elefántot emészt. Trükkös mi? 🙂

 „Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.”

Hangzik el egy bájosan rejtélyes szöszi gyermek szájából, aki arról a bizonyos B-612-es bolygóról származik. Ez a gyermek nemhogy rejtélyes, de rendkívül szeretetteljes is. Bájos naivsága mellett ott lapul a végtelen bölcsesség. Mindannyian úgy születünk le erre a Földre, hogy már tökéletesen tökéletlenek vagyunk, de ezzel együtt tudjuk, hogy így  van ez jól, miénk a Világ, bármit megtehetünk, bárkik lehetünk aztán mire „fölnöttek” leszünk teljesen elfeledkezünk minderről. Nem hiába van az, hogy egy óvodás akár órákon át el tud játszani néhány építőkockával vagy rongybabával. Hisz ők még tudják, hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Összeköttetésben állnak a Forrással, nem aggódnak semmi miatt, csupán csak élveznek minden egyes pillanatot. Csak egy napot próbálnánk gyermekszemmel végigvinni, már nem akarnánk máshogyan tekinteni a világra. Úgy, hogy nem létezik múlt, nincs olyan hogy jövő, csakis kizárólag a színtiszta örömteli jelen létezik, ami tele van csodákkal.

„A fölnőttek (…) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?” “Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.”

Ismerős?  🙂 Sajnos a mai világunk egyre inkább húz az anyagias, materiális világnézethez. Minél több pénz, annál jobb. Ha nincs BMW, akkor már nem is olyan érdekes. Próbáljunk meg egyszer szubjektív véleményt alkotni például egy idegenről. Teszem fel várod a villamost, ne az okostelefont nyomkodd, helyette figyeld meg az emberek tekintetét, a mimikájukat, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre, mosolyognak vagy inkább mérgesek? Ruházd fel az illetőt pozitív tulajdonságokkal, ha naponta legalább 3 alkalommal végzed ezt a gyakorlatot, hidd el, hogy hónapok sem fognak eltelni és kialakul benned egy olyan világnézet, hogy a világ tele van csodálatos emberekkel. Ha ők nem látják, lásd meg te Bennük a jót. Ezzel máris egy lépést tettél a világ jobbá tételéhez.

„Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.”

Így van, hisz a pillangók nem nőnek csak úgy fákon. Hernyók viszont minden bokorban megtalálhatóak…eddigi tapasztalataim alapján 🙂

„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”

Az élet bármely területén alkalmazhatjuk ezt. Van egy rendkívül bájos cirmos perzsa cicám, akit ha betennének ezer ugyanolyan kinézetű macska közé, akkor is felismerném. Elég lenne egy tekintet, egy mozdulat. Ha ránéznék, a többi bozontos jószágra..idegenek lennének, míg az én cicám különleges, és egyből felismerném.

„Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.”

Én hiszek abban, hogy mindenkinek van egy saját csillaga, ami csakis az Övé és senki másé. Miután elvégzi az életfeladatát, megtanulja, hogy kell élni eltávozik erről a Földről és visszatér oda, ahonnan jött a végtelenbe.