Azt hiszem, hogy ez a nap is bekerülhet életem legszebb napjai közé. Nem…nem találtam meg az igaz szerelmet, a lottón sem nyertem, sőt még a tengerparton sem vagyok. Egyszerű a boldogságom oka, mégis nagyszerű. Annyi varázslatos apró öröm ért ma, hogy az felért egy egész boldogságcsomaggal.
Büszke vagyok Magamra, mert 3 év után vettem a bátorságot és elmentem fogászatra. Egyre szebbek a fogaim, s éjszaka nem kell fájdalomcsillapítókat beszednem és hánykolódnom a fogfájás miatt. Már ez egy csodával felér. Ha majd „gazdag” leszek akkor talán megengedhetem Magamnak a fogszabályzót is. Így belegondolva, abszurd az egész…már csak nevetek rajta, hogy mennyi mindent megbánunk az évek során. Gyermekkoromban lehetett volna fogszabályzóm, de nem kellett…Nem kellett, mert nem tartottam szépnek, nem kellett, mert féltem attól, hogy majd biztos csúfolni fognak. Most épp az ellenkezőjét gondolom. Annyira nem is vészes a kinézete s amúgy sem az a lényeg, hogy hogyan is néz ki…tojok arra, hogy ki mit gondol. Röhögjön csak nyugodtan Rajtam Egy foga van, de az is fáj neki illető, mert letojom. Én jól fogok kinézni, a javamra szolgál, nincs benne semmi mulatságos. Szerintem…Szóval visszatérve a fogászatra már szerencsére húzni sem kell, van még pár apró tömni való, de már a „durva” részeken túl vagyok. Most már felesleges időpazarlás azon keseregni, hogy ha 1 évvel, vagy pár hónappal korábban megyek, akkor 1 fogamat meglehetett volna menteni. Ez egy „tojáshéj” – idézem a fogorvosom aranyköpését. “És még meglepetés sincs benne, szóval kihúzom”. Igen, egy rendkívül jó humorú, aranykezű ember az én fogdokim. 🙂
Még rendesen jól éreztem Magam, ahogy kijöttem a rendelőből…mert tudtam, hogy egy lépcsővel feljebb léptem az egészségem felé.
Egyik barátnőm kísért el. Neki is van néhány helyrehozandó foga, így ő is belevágott a nagy tortúrába. Ő 14 év után szánta rá Magát és nem bánta meg, sőt ő is csak ingatta a fejét, hogy miért nem lehetett ezt hamarabb. Ugye? – mondtam neki. Én is ugyanezt kérdeztem Magamtól. Fogászatról röviden, tömören ennyit. Ennek is köszönhetem a túláradó jókedvemet illetve annak, hogy még léteznek olyan idegenek, akik 1 kedves gesztussal betudják aranyozni Mások életét. Örömteli dolog történt Velem, a biciklimen ülök a kisbolt előtt, várom barátnőmet, mélázok. Megérkezik a „chipsszállítós kisbusz”. Sorra viszi befele a boltba az árukat, a rengeteg dobozt, tele azzal a sok-sok finom chips-el. Ó, mondom Magamban.,.adhatna nekem is egyet, ha már annyi van neki, de tényleg csak abszolúte a poén kedvéért”. Aztán teltek-múltak a percek, szokásomhoz híven a figyelmem valahová egészen máshová kalandozott, aztán teljesen kiment a fejemből ez az egész chips mizéria. Majd BUMM, az univerzum energiái működésbe léptek és „ Kérésed számomra parancs” címszóval odajön hozzám a chipses csávó.
– Ne haragudj, elfogadnál Tőlem egy chipset? – mondta mosolyogva, nagyon kedvesen. Erre én meglepődöm, felnevetek majd előszór magamba mondom, hogy ne viccelj már ez nem kérdés. Még jó hogy. Hirtelen a legelső gondolat ami eszembe jutott benyögtem.
– De aranyos vagy. – mondom neki.
Aztán mosolyogva tovább állt és folytatta a munkáját. Majd mikor végzett még odaszólt, hogy minden jót. Imádom az apró kedves gesztusokat, ami a mai világunkban aranyat ér. Engem ezek éltetnek, ezekből töltődöm fel. Ha látok egy olyan embert, aki nem dúl-fúl, hanem Rám mosolyog, kimutatja az érzéseit, életvidám…akármi, amivel boldogabbá tehetjük a másik napját. Nekem nem kell több, én ettől totálisan feltöltődöm. Hisz miért élünk, ha nem azért, hogy vidámságot, jókedvet, szeretetet hozzunk ebbe a világba. Megfigyeltem az emberek arcát…hát siralmas mondanom sem kell. Mint akinek már csak 2 órája van hátra…rosszabbik eset mikor megjátssza a kegyetlen bunkót, csak azért mert szar az élete, és gondja van önmagával. Ne…neee és nee…soha ne másikon verjük le. Ha rossz a kedve, akkor legalább ne legyen agresszív…kiráz a hideg az ilyen emberektől. A szomorú embereken még tudsz is segíteni, de az agresszívokon már kevésbé. Ők se nem látnak, se nem hallanak. Próbáljunk meg minden nap legalább 1 idegenre rámosolyogni…nem többre, csupán csak egyre. Hagyjuk ezt a Flegmah Vagyok Azt Cső, de Mhenő Azt Mégsem hangulatot. Nem menő, sőt szerintem egyenesen ultragáz. Számomra a kedves, őszinte emberek a menőek.
Szóval miért is ne lehetnék boldog? 🙂 Jelenleg kimondhatatlan, amit érzek, ez a hatalmas szeretet, ami kitölti a szívemet. Bármitől lehetünk boldogok. Itt van mellettem ez a hotdogos, ketchupos chips (még ilyet nem ettem és szerintem ma a foghúzás miatt nem is fogok), szóval ránézek és mosolygok. Ez nem akármilyen chips, ez egy tiszta szívből szeretettel adott fél csomag levegő, fél csomag chips.
Ráadásul. ( na jó most kicsit materiális, anyagias leszek, de csak kicsit) Sikerült megrendelnem végre álmaim telefonját. (nem nem a legújabb XY márkájú, érintőképernyős APPLE Iphone-t). Hanem egy kis nagyon egyszerű Sony Expery-át, ami hagyományos nyomógombokkal van ellátva. Tojom le, ha mások lenézik majd a retro telefonomat, szerintem menő…és ha én azt mondom, hogy menő, akkor mit számít, hogy XY Lajos mit gondol. Személy szerint én nem rajongok az okos telefonokért, telefonszempontból konzervatív vagyok. Viszont nem nézem le azt akinek van, akkor ő se nézze le az enyémet. Így van ez a tetoválásokkal is. Attól, hogy Nekem van én nem nézem le Kesergős Katit, mert neki nincs “tetkoválása”. Nem ítélkezem, az nem az én dolgom.
No és még ennyivel nem merült ki a boldogságom forrása. Telefonfóbiás révén. Utálok, sőt egyenesen gyűlölök telefonálni, sőt szerintem ennél jobban nem is tartok semmitől, kivéve attól, hogy közönség elé kelljen állnom és ott beszélni. Jájjj…de egyszer ezt is lefogom küzdeni. De most haladjunk csak lépésről lépésre. Visszatérve a telefonálásra, tök jól elbeszélgettem az értékesítő sráccal, és tök normális volt. Tudjátok, hogy miért? Mert nekem is olyan volt a hangulatom. Mi Magunk vagyunk a környezetünk tükörképei 🙂 Ha rossz a kedved, totálbiztos, hogy minden sarkon rosszkedvű, negatív emberekbe fogsz botlani. Tudom, hogy nagyon nehéz mindig tartani a jókedvet… főleg ebben a felgyorsult világban, de igyekezzünk tényleg minden apróságban meglátni a szépet, a mögöttes tartalmat.
Sokszor nem értem, hogy miért alakulnak úgy a dolgok ahogyan…aztán időről időre lassan kibontakozik az igazság. Hiszek abban is, hogy angyalok kísérik az utamat és amint teljesítek egy kihívást (mint pl most a fogászat) mindig megajándékoznak valami aprósággal 🙂 innen tudom és a szeretetüket érezve, hogy jó úton járok… és ez az út még véges, ami tele van számos göröngyökkel, egyszer kemény, máskor pedig zúdulnak a jó dolgok. Talán csak meg kell tanulnunk azt, hogy ne csak a jó dolgok idején őrizzük meg örömünket, hanem akkor is ha igen keményen kijut nekünk a dolgokból, hisz ha a nehéz időszakokból is tudunk profitálni, akkor onnan már csak felfele vezethet az út 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: