Fordulatokban gazdag, élménydúsnak mondhatom a mai napot. Nagy angolozások közepette mantrázom egyik névszót a másik után, az összpontosítás nem megy… torkig vagyok úgy abszolúte mindennel, majd megcsörren a telefonom, aminek a csengőhangjára először elkezdek táncolni (mivel ez az a szám, amit már vagy úgy 700x meghallgattam, viszont még mindig boogizni hív és én egyenesen imádom)
– Szuper az idő. Van kedved egyet bicajozni? – kérdezi nagy lelkesedéssel barátnőm.
Na, kétszer sem kellett kérdeznie, persze hogy rábólintottam.
Egyébként is imádom a sportok minden egyes fajtáját, a biciklizést meg amúgy is fő kedvencemként tartom számon. Kényelmes, de közben meg is dolgoztatja a testet, a közérzetet is jobbá teszi, no és a legfantasztikusabb benne, hogy tekerés közben az ember elfelejti az összes gondját és az a határtalan szabadság, ami körülöleli. Hiába van körülötted forgalom, te nem arra koncentrálsz, hanem a mesezöldszerű fákra, a madarak csiripelésére, a szélre, ami kellemesen végigfut a bőrödön (és a hajadat a képedbe fújja, de ezt írjuk fel az én számlámra, elfelejtettem vinni hajgumit)
Az ember hajt, csak hajt, mintha csak a végtelenbe menne, övé akkor az egész Mindenség, a szabadság, az irányítás a gondolai felett.
Első körben laza 25 km-es távval kezdtünk. Kicsi falunktól egészen a legközelebbi város autópályájáig tekertünk. Útközben megálltunk és random módra, úgyhogy fogalmunk sem volt arról, hogy merre találunk boltot, kerestünk egyet, míg célba nem találtunk. Hát, mivel a környékünkön minden sarkon akad egy kis élelmiszerlánc nem kellett túl sokat bóklásznunk. Úgy döntöttünk, hogy nosztalgiázásképp veszünk parizert illetve kenyeret és összeállítunk egy menő 90-es évekbeli retró szenyát, amit a közeli parkban fogyasztottunk el. Apropó és nem kerültek elő a telefonok sem, facebookra sem léptünk fel ( én nem is tudtam volna, mivel már nincs facem), csak beszélgettünk arról ami éppen eszünkbe jutott és rengeteget nevettünk. Jó ez így, sőt a legszuperebb. Jobb egy tartalmas, örömteli beszélgetés egy jó baráttal személyesen, mint online a gép előtt görnyedve.
Szeretem azt a környéket ahová mentünk, annyira gyönyörű fás övezet található ott, ráadásul láthattunk hullámzó búzát is. Bizony ám, úgy hullámzott, olyan tarajos volt, mint vihar előtt a tenger. Fantasztikus látvány tárult a szemünk elé. Hát ilyennek képzelek el egy felhőtlen délutánt, nem vágyom túl sokra csak szeretném őszintén, tiszta szívvel megélni a jelen pillanatot és most ismételten sikerült. Úgyhogy képzeletbeli ellenőrzömbe írok Magamnak egy piros pontot, hmm na jó legyen csillag azt mindig jobban szerettem, csak ritkábban kaptam mint az előzőt vagy sötétebb árnyalatú társat, na jó de az már egy másik történet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: