Hihetetlen, hogy mennyire precízen pontosan követi az Univerzum minden egyes gondolatunkat. Való igaz, hogy mágnesként vonzunk mindent Magunkhoz. Legyen szó emberekről, tárgyakról, eseményekről, betegségről vagy éppen egy hófehér kiscicáról, ezeket bizony mind mi hívjuk be az életünkbe. Ez fantasztikus.. kezünkben van a döntés kulcsa és a válaszé is.
Jó pár hónappal ezelőtt, pontosabban január dereka környékén én már gigantikus lázban égtem a macskaellés miatt. Nekem szoktak lenni ilyen dilijeim, szóval ez még semmi. Az ok amiért annyira és pont fehér cicát szerettem volna, az volt hogy tavaly elvesztettem a szívemhez oly közel álló hófehér kedvencet ( aki törzsgyökeres családtag volt), szerettem volna egy hozzá hasonló „Kis Micio-t”. Annyira rágörcsöltem erre az egész hófehér macskás sztorira, hogy el is felejtettem, hogy bizony egy sötétebb színű kisállat is tud ugyanolyan mértékű szeretetet adni, mint egy fehér. Végül a cicákat oda ajándékoztuk és én nyugodt szívvel elkönyveltem, hogy Nekem idén már nem lesz fehér kiscicám.
Körülbelül két héttel később épp kint edzettem a garázsban, amikor furcsa szöszmötölést hallottam. A zajok egyre intenzívebben hallatszottak. Gondoltam Oscar a patkány ismételten hozza a formáját. Múltkori edzésem során meg is látogatott. Kicsiny kis gombszemeivel bekukucskált a faajtó mögül, majd néhány másodpercnyi mustrálás után továbbállt. Azóta sem láttam, de az őszintét megvallva igazán nem is bánom. Visszatérve a történet magjára, a szöszmötölés csak nem hagyott abba. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egy fehér farok kandikál ki a láda alsó részéből, majd egy fejecske bukik ki. Színtiszta égkék szemek néztek Rám, de olyan ártatlanul, ha egy patkány lett volna ezekkel a szembogarakkal, esküszöm, hogy megszántam volna. De nem egy patkány volt, hanem egy kiscica. Méghozzá egy fehér csodaszép macsek. Nagy örömömben bevittem a szobámba hogy megismerkedjek a kis jövevénnyel. Egyből a gördeszka hátulja mögé osont. Villant a fejem fölött az izzó körte… „ Legyen a neve Skater Cat”. „ Nem”- rázom a fejem. „ Ez kissé gagyi név” „Legyen S.Kati alias Skater Cat kiejtve ESPONTKATTTI. Tökéletes név.” Majd visszatettem a helyére a kis padlócirkászt. Néhány órával később mikor visszanéztem, egyszerűen nem hittem a szememnek. Azt gondoltan, hogy káprázik az. S.Katiból már nem 1, hanem 2 volt. Egy ugyanolyan hófehér kiscica szedegette gyors egymásutánjában a mancsait. Itt már kicsit gáznak éreztem a szituációt, mivel van már rajtuk kívül 4 macskánk. 1 még beleférne, de 2…az már kicsit sok. Fel kellett dolgoznom ezt az információ tömkeleget, szóval falatoztam egy jót. Pár pillanattal később visszanézek. Ne mondom, azért ennyire bőkezű ne legyen az Univerzum. Megjelent, alias harmadik S.Katalin. Ő már egy sötétebb árnyalatú cicus. Öcsém azzal poénkodott, hogy ha még 11x visszanézek, biztos mind a 11 alkalommal találok egy macskát. Azért az kemény stájsz lett volna, egyébként nem találtam többet a poén kedvéért.
Gondozásba vettem őket. Mind a 3 kismacska szeme be volt gyulladva. Mivel hetek óta kezeletlen állapotban volt a gyulladt terület, így egyre nagyobb volt a kockázat a vakságra. Szerencsére a kamilla csodákra képes, a tojásnagyságú dudorok mára már csak borsó nagyságúak és nem utolsó sorban kitudják rendesen nyitni a szemüket.
Kezelés előtt
Kezelés után
Rendkívül eleven, játékos cicák. Nem lehet nem szeretni őket. Mivel 1 kismacskát tervezünk megtartani, így 2-nek kénytelenek vagyunk keresni egy szerető gazdit. Azt még nem tudom, hogy melyikük fog velünk maradni. Mivel most már elillant az a gondolatom, hogy mindenféleképpen fehér legyen. Egyik barátnőm azt mondta, hogy ő biztos, hogy a feketét tartaná meg, mivel ő olyan kis különleges. Ezen elgondolkodtam. Végül is van benne valami, mind közül a kis negró a „legemberbarátabb”. Szóval sok pozitív reményt fűzünk a leendő gazdikhoz. Mondjuk, azt se bánnám, ha egy helyre kerülnének. De majd az élet elrendezi a sorsukat egy szerető gazdinál.
S.Kati 3
S.Kati 1, S.Kati 2
Hálával telve
A büszke anyuka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: