Az életed során több száz, vagy inkább több ezer emberrel fogsz kontaktusba kerülni. Ahányan létezünk, annyi félék vagyunk. Észrevetted már, hogy minél több közös van bennetek a másikkal, annál jobban megértitek egymást, nem minden esetben van ez így, de általánosságba véve ez a jellemző. Mindannyian nagyon tudunk örülni annak, ha olyan ember barátságára lelünk, akivel szót tudunk érteni, minden klappol, minden csúcs szuper. Ugyanaz a stílusunk, ő is szeret kutyát sétáltatni, együtt eltudunk menni szórakozni, vásárolni és még jól is érezzük magunkat. Ennél nincs is jobb.
Annak a híve vagyok, hogy olyan emberek társaságát keressük, akikkel jól érezzük magunkat, akik mellett fejlődni tudunk. Viszont, nem mindig tudjuk elkerülni azt, hogy ne találkozzunk olyan emberrel, aki kicsit negatívabb, kicsit furkálódó, rosszindulatú lenne. Tapasztalatból mondom, hogy bármerre fogsz is kerülni az életedben, mindenhol lesznek ilyen emberek…MINDENHOL hangsúlyozom. Elhatározhatod, hogy megváltoztatod őket, vagy leutálod miattuk a Napot az égről. Ezzel csak azt fogod elérni, hogy ideges leszel, leharcolt és feszült és egy rakás stressz gyűlik össze benned. Ha jobban belegondolunk, amikor megszületünk nincs olyan, hogy gonosz baba, panaszkodós baba vagy negatív baba, max sírós, de szegény újszülött nem azért sír, mert ő olyan pesszimista, vagy mert rosszindulatból szándékosan idegesíteni akarja a körülötte lévőket, azért sír mert amikor világra jön halvány fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Valójában akkor még azt sem tudja, hogy ő kicsoda, nincs kialakult ÉNKÉPE. Minél idősebbé válik a gyermek, egyre több inger éri. A világ elkezdi folyamatosan a saját képére formálni. Először a szülők, aztán jön a bölcsi, óvoda. Minden kislány ruhát hord, akkor neked is azt kell hordani, pedig ki nem állhatod a ruhát, de akkor is vedd fel, mert az szép, meg azt hord minden kislány körülötted. Majd jön az iskola, a hittanórák. Mondok egy példát református vagy, és kötelező minden pénteken a helyi lelkész által tartott hittantórákon ott ülni. Az vésődik be az elmédbe, amit ott akkor hallasz. Egy gyermek nem tudja elkülöníteni azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Megmondják neki, és nem engedik meg azt, hogy magától jöjjön rá. Én évekig nem néztem a pokémont, mert kisiskolás koromban a hittanórákon belém nevelték, hogy az az ördög műve és ha megnézem azzal rossz emberré válok. No de honnan tudhattam volna akkor csupán 12 évesen, hogy nem szerencsétlen pokémonok a hibásak, ők nem gonoszak, legalábbis szándékosan nem. Nem is ismertem a pokémonokat, mert elhitették velem, hogy rosszak, gonoszak. Mert ha a tiszteletes néni azt mondja, akkor biztos úgy van. A másik meg a pokol. Tizenéves korom elején folyamatosan azon kattogtam, hogy mi lesz, ha meghalok, és a pokolba kerülök. Valahogy úgy éreztem, hogy nincs választásom ebben az életben egy valaki által marionett bábuként rángatott rabszolgagyerek vagyok. Ne csináld ezt mert rossz, nem nem nem, azt sem csinálhatod…de, de ez jó, nekem tetszik…kit érdekel, mások nem csináljak. Tedd le azt…te ilyen vagy, te olyan vagy…de te ilyen nem lehetsz..azok rossz emberek. Miközben egyáltalán nem volt beleszólásom a saját életembe. Mire felnő szerencsétlen gyerek egy őrült világ által generált rabszolga lesz belőle, aki azt sem tudja, hogy mi fán terem, elfelejti, hogy kicsoda is ő, honnan jött. Azt érzi, hogy valami nem stimmel. Mindent úgy csinált, ahogy mások mondták, nem volt saját véleménye, mert jajj neki, ha ellentmond. Aztán huszonéves kora környékén mintegy isteni szikraként jön a felismerés…hogy hohóó, de hát itt vagyok én..meg a világ. Az emberek, az állatok, a növények… mind különbözőek vagyunk. Egy hal nem tud fára mászni, ő úszik… egy kutya nem tud repülni, mert nem madár. És egy ember nem tud mindenkinek megfelelni, mert az lehetetlen. Elkezd kialakulni egy saját énképe, egy saját stílusa, véleményrendszere… elkezd kutatni, választ szeretne kapni a miértekre. Sok mindent nem ért az életben. Miért pont ő? Mindenáron próbálta elhitetni magával, hogy az ő élete tökéletes, ő teljesen rendben van… miközben csak egy másolat volt a világ többi bohóca között. Aztán elkezdett találkozni minél különbözött, másfajta emberekkel. Látni vélte azt, hogy nem csak fekete és fehér létezik, hanem milliónyi színárnyalat. A fekete nem lehet piros, a piros nem lehet kutya, és egy kutya sem lehet piros, kivéve, ha nem esett bele egy jó nagy hupák málnaszörpös hordóba. Minden ember egyéniségként jött világra, más-más küldetéssel. Nincs két teljesen egyforma életfeladat, ahányan vagyunk annyiféle. Az összes energiádat is beleölheted abba, hogy te kék szemű legyél, miközben köztudott, hogy te barna szemű vagy, berakhatsz magadnak egy tengerkék színű kontaklencsét, mert hűűű de szép az, meg menő.. de attól még te barna szemű maradsz. Érted a lényeget? Soha nem leszel boldog, ha mindig mások akarata szerint próbálsz élni. Van egy rossz hírem. Mindig lesz olyan ember, akinek valamilyen úton-módon nem leszel szimpatikus, nem tudsz minden embernek megfelelni… és van egy jó hírem, hogy nem is kell. Limitált kiadásúnak születtél te is… találd meg az életfeladatodat, hogy mire születtél. Az legyél, aki vagy. Nem baj, ha fura vagy, ha más vagy mint a többi ember. HURRÁÁ… ennél jobb dolog nem is történhet veled. Az egyediség a mai világunkban megfizethetetlen. Szeresd, fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy. Nézz bele a tükörbe, ha rendelkezel némi túlsúllyal és szeretnél változtatni először, mérd fel a lehetőségeidet…jó csípőbe ennyit és ennyit fogyok..de széles a csípőm és nem nem utálom…Ez a legrosszabb, amit tehetsz, vannak olyan adottságok, amiken nem tudsz változtatni. Fogadd el ezeket a dolgokat és hidd el sokkal boldogabb leszel. Széles csípővel, szeplővel, fehér bőrrel, magas növéssel, kis túlsúllyal és sorolhatnám, még hogy milyen adottságokkal is gyönyörű vagy. Ha magad gyönyörűnek látod, akkor mit számít, hogy ki mit mondd? Visszakanyarodva az iskolás évekre… már itt beléd nevelik (már bocsánat a kifejezésért) a sok szart… amiből nem tudsz építkezni…csak rombolnak vele.
Majd jön a gimi, egyetem, az első munkahely… és ott tartasz, hogy teljes csődtömeg vagy. Hogy miért is? Eddigre már teletömték minden marhasággal az agyadat. Egy jó tanács, szelektálj…mik azok amik a hasznodra válnak és mik azok amik rombolnak. Minden embernek megvan a saját maga keresztje, egyikünk élete sem fenékig tejfel… kivéve Bill Gates-nek, de azóta rájött, hogy ő sem tudja megvenni pénzzel a boldogságot. Sokan sajnos teljesen belemerülnek ebbe az önutálatba, az önsajnálatba és elkezdik nemcsak magukat, hanem mások életét is pokollá tenni. Mondok egy jó tanácsot… rengeteg negatív, kiállhatatlan emberrel hozott már össze az élet…de tényleg a legesleghabatortánkrémje volt. Annyit idegeskedtem miattuk, meg a baromságaikon, hogy teljesen tönkretettem magam… folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hát de ezeknek mi bajuk van velem? Mindig magamban kerestem a hibát, végső soron hasznomra is vált mert megedződtem, és megemberesedtem úgymond, de rengeteg lelki roncsolás árán, ami gallyra vágta az egészségemet. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ezeknek az embereknek nem velem van gondjuk, hanem saját magukkal. A saját elméjüket köpdösik folyamatosan. Elkezdtem elemezni az emberek gondolkodásmódját, viselkedését miért csinálják azt amit…Közben én is formálódtam , változtam. Nyitottabbá váltam, egyre kevésbé féltem attól, hogy ki mit gondol, ki mit mondd, saját véleményem lett… és érdekes módon azt tapasztaltam, hogy egyre jobban szeretnek az emberek a társaságomban lenni. Hisz egy nyitott, kedves, őszinte embert mindenhol megjegyeznek. Nem kell ahhoz gonosznak, bunkónak lenned, hogy megkedveljenek… azzal egyenesen a pöcegödrödet ásod ki magadnak. Légy hiteles, add mindig magadat…tégy meg mindent az adott helyzetben, és ha már nem tudsz mit csinálni, akkor csak sétálj el. Ismerd meg a határaidat. Nem is gondolnánk, hogy mennyire hatással tudunk lenni a környezetünkre, ha megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat. Ha mindenkire úgy nézünk, mint ahogy úgy néznénk, mintha még újszülött volna (belső értékekre gondolok és nem arra, hogy 50 éves embert pólyába és cumival a szájába képzeljünk el, vicces ámde hiteltelen lenne a kép). Egytől egyik minden ember jónak és egyedinek született, csak a világ teljesen átformálta és elveszett az a lény, aki csupa szeretet volt. A színtiszta szeretet. Nem, nem azt mondom, hogy rendeljük alá magunkat, ha valaki szándékosan bánt minket, terrorizál… vannak olyan helyzetek, amiket jobb, ha hagyunk. Azt szeretném ebből kihozni, hogy ne egyből a rosszat keressük a másikban, tegyünk fel kérdéseket, próbáljunk rájuk választ találni, nyissunk a másik felé… s ha semmiképpen sem tudunk dűlőre jutni a másikkal, akkor hagyjuk, hogy az élet formálja tovább. S egyet jegyezz meg.. a hozzáállásodat mindig meg tudod változtatni, legyél bármilyen helyzetben, de az embereket soha, mert ők így vannak jól, ahogy vannak tökéletesen tökéletlenül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: