Csak egy gondolat, csak egy érzés, rossz helyre születtem ez nem kétség. Az ember próbál jó képet vágni a dolgokhoz, pozitívan gondolkodni, de ahogy kilép az utcára és mindenhol csak komoly,mosoly nélküli, felszínes, goromba emberek jönnek vele szembe, akkor legyünk őszinték, hát kicsit elmegy a kedve az egész élettől. Majd az iskolába vagy a munkahelyre beérve folytatódik a műsor, mint egy Mónika show! Csöpög a felszínesség, a rosszindulat, az embernek hányingere támad egyesek viselkedése miatt, és azt kérdezi magától és egy felsőbb erőtől, hogy mi van itt kérem szépen? Talán így van ez Amerikában is? Vagy netán Olaszországban? Hova halad az országunk, a „kultúránk”? Van egyáltalán még olyanunk? Persze mindenhol vannak felszínes, rosszindulatú emberek…na de ennyi, mint az országunkban? Egyáltalán nincs szeretet, olyanok a magyar emberek, mint Anglia. Több ismerőstől is hallottam már, hogy ott külföldön mennyire jól bánnak velük, a főnökök, a külföldi munkatársak is mennyire emberiek, míg ott is a magyarok tesznek egymásnak keresztbe. Ott is van versengés, de a külföldiek nem tapossák agyon egymást egy-egy jobb pozíció végett. Szakmailag is jobban felkészítik a friss gyakornokokat, odafigyelnek rájuk, itt mi van? Édesanyám mesélte, hogy amikor a kórházban volt, a fiatal tanonc ápolók nagy része, nem tudta úgy ellátni a munkáját, mint ahogy az “elvárták” volna tőlük. ” Meg sem mutatták nekünk rendesen, hogy kell”. „Oda sem figyelnek ránk”- mesélték édesanyámnak. A másik meg a fizetés… külföldön 4x ennyit keres egy… teszem fel ápolónő. Meg vannak fizetve, nem dolgoztatják őket agyon. Tiszta fejetlenség van az egész országban. Arról nem is beszélve, hogy nekünk magyaroknak kell a legtöbb adót fizetnünk, 37 %, míg Kaliforniában mindez csak 18 %. Az albérletek fertelmesen drágák. Pesten a legolcsóbb kis garzonlakás 100 ezer ft körül mozog, na jó legyen 80 ezer legjobb esetben, és ott van még a rezsi, meg egyél is. Vagy választhatod az ingyen szállást is, vannak gyönyörűszép penészfoltokkal ellátott, akrobatikus pókokkal felszerelt munkásszállók is országunkban, ahol oly vékonyak a falak, hogy minden apró nyekergést speciálba, sztereósan hallhatsz. Ugyan már, mondják…annyi munkalehetőség van országunkban. Jobbnál jobb 3 műszakos operátori lehetőségek, ahol robotként hónapról hónapra teheti tönkre az ember magát. Ugrólécnek persze nagyszerű lehetőség, itt nem arról van szó. De mi van, ha az ember, a szakmájában vagy épp olyan területen szeretne elhelyezkedni, amit a hivatásának vall, ahol nem biztosítanak szállást, hanem a saját maga kútfejéből kell a fundamentumot megalapozni és szó szerint hónapról hónapra élni és csak a számlákat fizetni? Erre születtünk talán? Ennyi lenne a sorsunk? A politikánk is maga a káosz. Szólásszabadság itt? Ugyan már… Kussba maradni, és beletőrödni abba, hogy a fizetésünk nagy részét a majmok lenyúlják, miközben mi semmit sem látunk a „leadózott” pénzünkből. Magyarország erősödik? Ugyan mégis miben? Ameddig egyetlen család, egyetlen ember is éhezik, addig nincs miről beszélni. Bezzeg a stadionokra szükség van meg hogy a Pulpitus mögötti szószátyár hazugok éljenek, mint hal a vízben. Nem azzal van a gond, hogy jól élnek…félreértés ne essen. Éljenek csak, vegyenek milliókért házakat, autókat…de akkor, ha tesznek is valamit az országért és kiérdemlik azt. Szégyen az egész. Gyerekcipőben lépked az egész ország, sőt még meg sem találta azt a kiscipőt, hanem egyből acélbetétes bakancsban tarol le mindent és mindenkit. Nem tanul, csak törtet. Nem fejlődik, hanem csak sínylődik. Az amerikaiaknál legalább látni a változást, a fejlődést. A magyar oktatás a másik csőd. Annyi baromságot, amit a gyermekek fejébe tömnek, még a világ nem látott.. Ráadásul egyáltalán nem nevelik arra, hogy egy önálló, független személlyé váljon, aki minden területen meg tudja állni majd a helyét a világban. Visszafele nevelik a diákokat és nem pedig előre tolják. Amerikában esélyegyenlőség van. Az iskolákban már előre elkezdik a gyermekeket nevelni arra, hogy ne tegyenek különbséget egymás között. Ugyanannyit ér az afroamerikai fiú, a kínai, a kerekes székes, vagy egy meleg ember is, mint a többiek. Sokkal több lehetőségük van, sőt beleszólásuk is az életbe, jóval több mint itt Magyarországon. Ráadásul amint betöltik a 18.életévüket a szülők egyből kiindítják őket a nagybetűs életbe és nem zsarolják érzelmileg őket, hogy márpedig sehova, a környéken kell maradnia. Az ottani tehetségek Bruno Mars, Demi Lovato, Michael Jackson… pár név a nagyok közül. Itt mi van?! Kovács Kati tisztelet a kivételnek, mert szerintem ő egy rendkívül tehetséges énekesnő volt. „Ereggy ide, menjél oda mulatós”, a fiatalok nagy része Mr.Bustát hallgat. 0 mondanivaló, alpáriság a javából, míg ezzel szemben egy Michel Jackson, maga a világkultusz. Egy legenda. A magyar filmekről ne is beszéljünk, annyira silány, ócska rendezésű filmjeink vannak, hogy az hihetetlen. Bocsánat, ha valakinek sikerült rálépnem a tyúkszemére, de én ezt így látom, ez az én véleményem. Persze mint mindenhol máshol, itt is vannak pozitívumok… A világ egyik legnehezebb nyelvét beszéljük, egyénileg bármire képesek vagyunk, de csapatban nem tudunk dolgozni. Ez egy észrevétel, minthogy sem pozitívum, na de mindegy. Ha munkáról van szó, akkor a magyarok az egyik legmegbízhatóbb, legkitartóbb munkaerők a piacon. Körülbelül ennyi ami eszembe jutott pozitívumként. Nem tudom, hogy mi a legfőbb központi probléma az országunkra nézve, csak azt hogy valami nagyon nem jól működik. És ha fejlődést szeretnénk látni, sürgősen változtatnunk kell egy-egy területen, vagy nem marad más, mint egy elenyésző ország.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: