A lelki béke nyomában?! Újévi rinya a javából

Újévi fogadalmak: Van belőlük bőven

Viták: Megesnek

Elszívott cigik száma: 10, vagy ki számolta szilveszter éjjel?

Ledöntött felesek száma: Fene sem tudja már

Gyogyibogyik: Fogyik fogyik

Párkapcsolat: Az meg mi?

Új barátok száma: 2

Macskafürdetés: 1 alkalom

Idei szilveszterem alkalmából sikerült több FOGADALMAMAT is megszegnem, mint például „Úgy sem fogok már többet rágyújtani”  vagy „ Ha elmegyek szórakozni, mértékkel fogok inni”. Évi 1-2 alkalommal szoktam becsiccsenteni, és ilyenkor, ami a csövön kifér, úgy vagyok vele, hogy ennyi jár az éves feszkó kiadása végett, viszont utána sokkal vacakabbul érzem magam, mint előtte. Miután megvolt a szilveszteri party, ami szerintem őrült jól sikerült. Ismételten házi buli keretében ünnepeltem, 2 csodálatos ember és egy csodálatos macska személyében, baromi jól éreztem magam velük. Visszatérve a hétköznapokra, így ünnepek után egyből beledobtak minket a mély vízbe… 3 modulzáró vizsgán vagyunk túl, ami tök jó, mert így 3-mal kevesebb van. Na ugye? Lassan véget ér ez a vacak munkaügyis gagyi tanfolyam, aminél a közmunka is komolyabb arról nem is beszélve, hogy ennyi gyökérkefét, mint amennyi itt van, életemben nem láttam, de Hál Istennek itt is vannak rendes, normálisan őrült emberek, akikkel szót lehet érteni és jó arcok, de nem gyökérkefék.

Kevesebb, mint 2 hét és belekezdek a könyvíró projektembe, alig várom már, hogy kiírhassam magamból azt a történetek, ami megelevenedett az elmémben, szerintem tuti jó lesz. Miután megírom beküldöm a pályázatra és szeretném kiadatni is, és a barátaimnak ajándékba elküldeni egy-egy példányt…Ez lenne az egyik fő cél az idei évben, illetve ahogy a címemből is kiderült a lelki béke megtalálása. Ugyebár szót ejtettem már egy korábbi blogbejegyzés alkalmával, hogy nagy ÁTTÖRÉS fan vagyok (ha valaki nem tudná ez egy önfejlesztő, motivációs show, ami hihetetlenül izgalmas), mindkettőn részt vettem. Tavaly kaptunk ajándékba munkafüzetet, aminek az első kérdése az volt, hogy mennyire szeretem magam? Majdnem elsírtam magam…hogy miért is? Egy fránya 4-esre tudtam csak rábökni a tollam hegyével, úgy gondoltam, hogy ez borzalmas. Egy randa pókot is jobban csípek, mint saját magamat. Azóta a skálámon lévő érték jóval magasabbra emelkedett 7,4-nél tartok most, ami hmm, hát nem is olyan rossz. Már beletudok nézni a tükörbe és nem is olyan rossz amit látok. Kezdek megbarátkozni magammal. A szociális fóbiám is a háttérbe húzodott, egészen szociális vagyok, barátkozom, ismerkedem, beszélgetéseket kezdeményezek. Szóval adok magamnak egy képzeletbeli pacsit.  Idén a legfőbb célom, hogy közelebb kerülhessek a lelki békéhez, tudom, hogy nem kell keresni, mert itt van, viszont nem is olyan könnyű a különböző ellenállásokat mellőzni, a napi ingereket. Ezekkel együtt megtanulni élni nem egy sétagalopp, de nem is lehetetlen.

365 nap, avagy 1 év önfejlesztés, lelki béke tréning, kalandok keresése, megélése. 

Szeretnék év végéig egy 9-es értéket a képzeletbeli önszeretet skálámon. Annyira tisztelni magamat, hogy együtt tudjak élni magammal, a gondolataimmal, az értékeimmel, és hogy rátaláljak arra az emberre ,aki bennem volt , már bennem van, és bennem lesz, aki örök, de a külső körülmények gátolják, hogy ráleljek. 

Napi tanulság: Lépj visszább egy lépést és tekints magadra külső szemlélőként és meglátod milyen csodálatos ember is vagy. Magunkat szeretni nem más, mint egy lépést tenni a világ jobbá tétele felé.

Tovább a blogra »