Írni addig, ameddig ki nem apad a lélek.

HURRÁÁ! Megvan a 100 ezer karakter. Már csak 344 ezer hiányzik, ami ha minden nap 5000-6000 karakter körül írok, még jó két hónap. Egyáltalán nem volt időm… reggel 7 előtt már talpon voltam,  édesanyámat elrendeztem, majd írtam utána főzés, takarítás, majd megint írás. Így hogy véget ért a tanfolyam, egy rakás idő felszabadult, aminek helyébe írást, írás hátán halmozok. Ettől függetlenül imádom minden egyes percét, mintha minden egyes karakter után újjászületnék, fantasztikus ez az érzés… ráadásul meg tanultam szívből írni, és nem hatásvadász szerűen, hogy tyűűű vajon ki mit fog gondolni. Letojom. Eljutottam arra a pontra, ahol már nem félek önmagamat adni, és attól, hogy mások mit gondolnak és így sokkal szebb az élet. Most a 2 legfontosabb az életemben, az hogy édesanyám minél hamarabb felépüljön és az, hogy megírjam a pályázatra a regényt. Tejeskávé tejeskávé hátán, no meg vagy 4 bögre csipkebogyó teát biztos lehúztam már a mai nap folyamán. Kint egész nap hét ágra süt a nap, így hogy felszabadult 1 órám kiélvezem a napsütés minden egyes pillanatát és a hideg levegő csípős, ámde annál jótékonyabb és felszabadítóbb hatását.