Ma délután egy kisebb párbeszédet folytatott az egom és a tudatos énem, mintha a lelkiismeretem felülkerekedett volna az ego-mon. Körülbelül így nézhetett ki ez a kis csevej.
Ego: Egyedül vagy, mint a kisujjad!
Én: Pofa be, én akkor is jól fogom magam érezni.
Ego: Na, de hát karácsonykor is?
Én: Igen, karácsonykor is. Nem függök senkitől. És egyébként sem vagyok egyedül, itt a családom.
Ego: De hát, az a család. Mi lesz a szerelemmel?
Én: Csak te ragaszkodsz a szerelemhez annyira, mert szerelem nélkül halott vagy. De az igazi élet, ott kezdődik, ha az ember egyedül is jól tudja magát érezni, de amúgy sem magyarázkodom neked, mert úgy sem fogod megérteni.
Ego: Jó jó, ne kapd fel a vizet. Én mentem.
Szóval jeaah, 1 csatát már megnyertem a kb napi 100-ból. EZ MÁÁR HALADÁS!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: