1 év alatt rengeteg minden történik. Az ember elköltözik, férjhez megy, gyereket szül, új vállalkozásba kezd, feltalál valamit pl. egy fiatalító szérumot, vagy valami hasznos vagy épp haszontalan kütyüt.. ezek közül a feltaláláson kívül, mind megtörtént eseményeken alapszik ( csak épp nem az én életemben). Lássuk, hogy mily izgalmas dolgok történtek velem az elmúlt időszakban. Közel 1 éve hogy megváltam a szeretett laptopomtól, amin éveken át írtam. Úgy gondoltam, hogy ha eladok mindent, amihez világiasan ragaszkodom (gördeszka, laptop, telefon, régi “kinőtt” nem kihízott, hanem “kinőtt” ruháim), akkor azzal egy lépéssel közelebb kerülök a feljebbvalóhoz, a lelki békéhez, könnyebbnek és szabadabbnak érzem majd magam. A nagy büdös francot (cenzúra). Igaz, hogy sikerült egy olyan telefont vásárolnom, ami közelebb áll hozzám, a személyiségemhez, egyszerű kis okostelefon, nem a legújabb márkájú, de jobban szeretem, mint a régit, épp az egyszerűsége miatt. Telefonvásárlás, telis tele tervekkel, plusz észrevétlennek nem mondható súlytöbblettel, olyan hamar feltud kúszni az emberre röpke 20 kg, hogy az hihetetlen. Egyik nap még anorexiásnak mondanak, legközelebb csinosnak, majd de derék lány lettél, végül pedig, kínosan súgdolózva az ember háta mögött, “nézzzmááá hogy meghízott” . Szóval súlytöbblet, új remények, édesanyám állapota is javuló tendenciát mutatott 2 kemény év után úgy gondoltam, hogy az ápolósdi után jön majd ugyebár a szivárvány. Jöhetett volna is, ha nem cseszem el a türelmetlenségemmel. Április közepe tájékán utaztam fel Balatonboglárra egy szebb jövő reményében. Hogy én milyen izgatott voltam, milyen szép helyen fogok dolgozni, a szakmámban amit szeretek, a hapsival mindent megbeszéltünk mondta, hogy max május közepe fele szólni fog. Eközben teltek múltak a hetek, a boldog várakozás átváltott nyugtalan stresszelésbe és bebeszéltem magamnak, hogy úgy se fognak szólni, június eleje már biztos találtak mást. Eközben kaptam egy álláslehetőséget a helyi gyárba, hirtelen felindulásból gondolkodás nélkül elvállaltam. Miután aláírtam a szerződést, mintha megérezték volna ezt Balatonbogláron és minden összeesküvött volna ellenem jött a telefon…igen…még nem késő, elvállalhattam volna, de megint a görcsös megfelelni akarás, ha visszamondom a gyári munkát, akkor az öcsémnek és édesapámnak lesz szégyen ,mert ők is ott dolgoznak. Így megalkudtam, beálltam a sorba és mentem a gyártósorra szalagot szedni 4 műszakba. Mikor a dilidokim megtudta, hogy elvállaltam egy 4 műszakos munkát, kaptam tőle fejmosást rendesen. Ennél nagyobb baromságot nem is csinálhatott volna egy insomniás bipoláris depresszióval küzdő egyén. Ha díjat adhatnának a legrosszabb döntésekről, biztos én nyerném meg. Közel 3 hónapja dolgozom a gyárban, társaság nem rossz, persze itt is vannak furkapiszka emberek, de összességében véve kilehet jönni az emberekkel. Munka, nagyon hajtós a 3 hónap alatt 10 kilót fogytam, stressz, evészavar, a sok jövés menés. Öcsém ahogy mondaná, a legutálatosabb részlegre kerültem, hajháló, teletabi jelmez, lábzsák, kb olyan, mint valami élelmiszeriparban dolgozni, csak itt szalagot kell szedni, batchelni, rugózni meg hasonló dolgok. Arra tökéletes volt ez a 3 hónap, hogy lefogyjak, de az egész nem ér annyit, hogy az egészségem tönkremenjen. Úgy érzem, hogy jobb élet vár, nem arra születtem, hogy szalagot szedjek meg 4 műszakba kinyírjam magam. Nem gondoltam, hogy ennyire felfog borulni az alvási ciklusom. Irigylem azokat, akiknek meg sem kottyan a 4 éjszaka, én inkább kelek korábban, de éjszaka tudjak aludni. Amikor délelőttösek vagyunk, akkor már hajnali 3-kor kelni kell, mert 4-kor jön a busz, de legalább az ember előtt áll a délután, azt csinál amit szeretne, persze mindezt hullafáradtan. Jelenleg ott tartok, hogy sehol sem tartok…nem ér az egész annyit, hogy az ember egészsége tönkremenjen. Azt mondják sokan, hogy de muszáj, meg valamiből meg kell élni, örülj hogy van munkád stb, de mit ér az egész, ha az ember nem azt csinálja, amit szeretne és közben tönkre is megy…ér az egész ennyit? Amit megtanultam, hogy legyek türelmesebb és jobban gondoljam át a döntéseimet, ne döntsek elhamarkodottan. Olvasok most egy nagyon jó könyvet, ami arról szól, hogy mindenki született valamire, mindenki egy szuperhős, csak megkell találni magunkban a belső erőt, az életünk értelmét…de miért megy ez ennyire nehezen? Akkor vannak feladatok, amiket mindennap elvégezhetünk. Mai feladat meghatározni azt a 2 dolgot, ami boldoggá tesz…evidens..az írás és az utazás. A világon a legjobb dolog az utazás (mondja ezt, aki még sosem járt külföldön), de annyi csodálatos hely van itt Magyarországon is. Aki szeret utazni, annak mindegy hova, csak utazhasson, legalábbis én így vagyok vele. Félévente ha eljutok Pestre, vagy valami “távolabbi” városba már az öröm és boldogság. Hóvégén Szentendre az úticél, aztán hogy mi lesz belőle majd elválik, ez a laptop vásárlás most költségesre sikerült, aztán ki tudja, hogy mennyi lesz a következő fizu és hogy hol leszek addigra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: