Egy ritkának tűnő betegség, ami manapság egyre több embert érint.
A hipofízis másnéven agyalapi mirigy, az agyban lévő kis szerv. Prolaktint illetve más egyéb hormonokat termel. Amennyiben a prolaktin túltermelődik az káros folyamattá válik.
10 mm-nél kisebb daganatok esetén microadenómáról, nagyobbak esetén pedig macroadenómáról beszélünk.
A jó hír az, hogy ez egy jóindulatú daganat, rákos sejteket nem tartalmaz, illetve gyógyszerekkel nagyon jól lehet kezelni. A betegek nagy részénél felszívódnak a kis ciszták, nagyobb daganatok esetén is jó esély van a gyógyulásra. Műtéti úton, orron keresztül távolítják el a daganatokat. Azonban nem szabad hanyagolni, mert akármennyire ártalmatlannak tűnik is súlyos szövődményeket okozhat, mint pl. vakság, meddőség.
Elmesélem az én történetemet.
Az ember nem szívesen jár nőgyógyászhoz, legalábbis nekem nem az egyik kedvenc “időtöltésem”. Mindig is rendszertelen volt a menzeszem, nem volt 1 olyan év sem az életemben, hogy rendesen hónapról hónapra megjött volna. A nőgyógyász elvégezte a különböző rutinvizsgálatokat, nem talált semmit, majd elküldött vérvételre. Miután kezembe adták a véreredményt, kiderült hogy a prolaktinszintem az egekben van. Irány az endokrinológus. – mondta a nőgyógyász orvos.
Itt folytatódtak aztán a problémák, jött a többi tünetegyüttes. Elkezdtem rohamosan hízni, kevesebb, mint 1 év alatt 20 kilót szedtem fel. 25 évem alatt bármennyit ettem mindig tartottam a súlyomat, mindig büszke voltam az alakomra, hálát adtam a Jó Istennek, hogy nem kell súlyproblémákkal küzdenem, persze rendszeresen edzettem, mondjuk edzeni sem kellett ahhoz, genetikailag örököltem az alakomat. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen az amikor túlsúlyos az ember, hiába figyel az étkezésre, hiába edz…hiába minden próbálkozás a kilók csak úgy szaladnak felfelé. Szóval 1 év alatt a szinte anorexiás lányból, túlsúlyos nővé értem. Eközben kiderült egy MRI alkalmával, hogy az agyalapi mirigyemben találtak egy 8 mm-es kis cisztát és emiatt van minden. A rendszertelen menstruáció, a hízás, tejcsorgás, pattanásos zsíros bőr, fejfájás sőt még a lábméretem is nőtt 1 méretet. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az addig hordott 38-as cipők egyike sem megy rá a lábamra. Nem is gondolná az ember, hogy egy kis pár mm-es ciszta, mennyire feltudja bolygatni az egész szervezetet, hihetetlen mértékben.
Most ott tartok, hogy voltam már terheléses cukormérésen ( eredményt még nem tudok), aztán vár rám még egy rakás vizsgálat, mint pl. látótér vizsgálat, nyaki ultrahang. Stb…azt mondta a doki, hogy miután meglesz a friss véreredmény, utána tud majd gyógyszert felírni. Olvasgattam különböző fórumokat, magyarán nem valami húhh de was ist das betegség amennyiben rendszeresen szedjük a gyógyszert.
Most körülbelül 20%-on működhetek. Úgy érzem magam, mint egy ufó aki épp most szállt le a Földre. Vagy nem is tudom…de nagyon szeretném visszanyerni a régi önmagamat…így hogy az újévem arról szól, hogy szinte mindennap az orvosokat járom, lelkileg is megterheli az embert.
Amint meglesznek a friss eredmények, letudom a dokikat megírom majd a “végkifejlettet”, és hogy hogyan tovább. Mindenesetre ebben az időszakban sok mindent tanultam, hogyan legyünk pozitívabb, türelmesebb emberek. Állítólag minden okkal történik. Minden egyes akadály egy erőpróba, az összes nehéz helyzetből tanulunk valamit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: