Az Y generáció kis magjaként születtem meg a 90-es évek közepén. Olyan korszak volt ez, amikor kezdett kibontakozni a digitális technológia, amikor gyerek voltam még hallani sem hallottunk a mobiltelefonról, volt helyette nintendónk, amit rácsatlakoztathattunk a menő nagy hátuljú színes televíziónkra. Nagymamám mesélte, hogy az ő idejükben még tv sem volt, amikor a faluban lett az egyik családnak tv-je, akkor a szomszédok összegyűltek és együtt nézték a műsort, ami épp volt hétfőn és szerdán vagy kedden és csütörtökön de az sem kizárt hogy szombaton, mivel nem volt minden nap adás. A 90-es években már a repertoár bővült, megjelentek a különböző szolgáltatók, akik borsos áron kínálták a különböző speckó csomagjaikat. Arra emlékszem, hogy ha nem kint az udvaron játszottunk, akkor vagy videóztunk vagy a nintendót nyomtuk. Mario volt a best, akkor egy gagyi tankos játék, ahol vigyázni kellett hogy el ne találjanak, Aladdin, hóemberes játék ( azt nagyon szerettem), tetrix-et már kevésbé, az túl unalmas volt, az olimpiás játékok, Fifáztunk sokan, forma1-et toltuk. Rengeteg ilyen sárga kazettánk volt..és kb fél évig bírta a piacon vett olcsó kis nintendónk. Akkor még nem volt facebook, insta, snapchat későbbiekben msn utána myvip, iwiw. Rengeteg időt töltöttünk kint az udvaron, én nagyon szerettem nagyapámnak segíteni barkácsolni, építettem még házikót is magamnak gumiabroncsokból meg deszkákból. Sőt akkoriban mentek ezek az Exatlon Hungaryhez hasonló műsorok, akadálypályát csináltunk öcsémmel meg a skacokkal az udvarunkon aztán ment a móka. Meg társasjátékoztunk. Egy faággal telerajzoltunk körökkel az udvart és mi voltunk a bábuk, mi voltunk az egész társasjáték. Minden hülyeséget kitaláltunk. Sőt amikot nagyobbacska lettem a születésnapomat az akkor még üres szomszéd ház kertjében ünnepeltük, igazi kerti buli volt, mivel az üresen hagyott ház garázsa óriási volt sokat lógtunk ott, meg idegesítettük a szomszéd nénit, nem szándékosan csak neki voltak olyan szép meggyfái amire rá is tudtunk mászni és baláttuk az egész környéket. Aztán jött Viola néni és elkezdett kergetni minket és torka szakadtából üvöltötte, hogy ” ti szemtelen kölykök, hurokra kötlek benneteket”. Meg emlékszem hogy az egész kertünk bevolt vetve tengerivel, a szabolcsi kukoricával és a kukoricaföld közepén játszottunk Survive-ort. Ha éhesek voltunk felhúztunk egy-egy répát, vagy szedtünk meggyet azon elvoltunk egésznap. Rengeteget fociztunk, én imádtam focizni…voltak babáim, de inkább csak levetkőztetni szerettem őket, inkább fociztam vagy bármi mást játszottam, csak babát nee. Akkoriban mentek még a kacsamesék, a gumimacik, hupikék törpikék, reggel már 6 óra előtt felkeltem, hogy a matiné legelejétől láthassam a meséket. Még arra is emlékszem, hogy amikor néztük valamelyik mesét, aztán valami gyászindulót tettek be és hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy “Elhunyt Zámbó Jimmy, aki főbe lőtte magát”. De szerencsére utána folytatódott a mese. Azután következtek a 00-es évek. A legelső számítógép. Emlékszem, hogy a kelet apró újságból választottuk ki…2 kritérium volt..Minimum pentium2-es legyen (fingunk sem volt arról, hogy mit jelent ez, de minimum annak kellett lennie) illetve, hogy tele legyen játékokkal. Akkor még nem volt internet, drága mulatság volt annak idején, csak az “úri” családok engedhedték meg maguknak. Így doomoztunk, párkeresőztünk, meg játszottunk ami épp volt a gépünkön..Aztán küldték mindig ezeket a readers vagy milyen kiadványokat..szerelj össze egy hajót, vagy csontvázat…az első szám csupán csak 300 ft volt, de a harmadik már 2000 ft. Az volt a lényege, hogy minden egyes számhoz jár egy alkatrész, egy kellék. Végül nem lett meg se a csontváz, se a hajó se semmi. Akkoriban még volt a taz, a pokémon kártyák, a yugioh, gyűjtüttünk mindent ami a chipszes zacskóban találtunk. Egy időben még pénzt is tettek a chipszbe. Állandóan vettük a Chio-t, hátha találunk benne pénzt és meggazdagodunk, de csak 500 ft-ot és fél csomag levegőt találtunk benne. Ez már derékig a 00-es évek voltak. Megjelentek az első mobiltelefonok, a nokia vitte a prímet mert azon lehetett snake-zni meg jó fegyvernek bizonyult, mellesleg akárhányszor leesett csak a padló tört be. Emlélszem, hogy a szomszéd bácsinak láttam először színes kijelzős mobilt, hűhh de menőnek számított az akkor, lehetett vele fényképezni meg játszani. Pár évvel később már nekem is lett mobilom. Olyan kis felhajthatós sony ericcson, amire rátehettem a kedvenc zenéimet. Itt már volt internet, számítógép, mobiltelefon, myvip is kezdett megjelenni. Suli után ha nem a könyvtárban chateltünk vagy gépeztünk akkor itthon myvipen játszottunk ,akkor még minden raj ott tolta billiárdoztunk, manapság is vannak fent még ezekből a játékokból, de már csak kevesen használják.
Na igen informatika órán az volt a feladat, hogy a régi fajta golyós egeret kitisztítsuk, meg a startlap játékokat nyomtuk ezerrel.
Akkor volt otthon sok-sok poszterem. Kiplakátoltam az egész szobámat. Akkoriban járt még a Bravó az Oké magazin, leveleztem egy lánnyal is. Milyen nagy szám volt az, hogy jeahh kaptam egy sms-t. Sms-be küldözgettünk jókívánságokat, vagy épp felhívtuk egymást, de már akkor sem szerettem telefonálni.
Jajj igen amit kihagytam, a nagy kedvencem a 00-es évekből a dominó nap volt…hát az volt kérem szépen az év egyik legjobban várt eseménye. Ördög Nóri mikor felkonferálta az egészet és elkezdtek dőlni a dominók. Ezt egyedül csak a német Viva tv überelte…volt ilyen Metróból beszerzett parabola antennánk, tele volt egy rakás német adóval. Mindig a super rtl-elt meg a német vivát néztem, és felvettem a kedvenc számaimat videókazettára. Ja meg volt kazettás magnónk, hallgathattuk a “kokóó dzsámbóóót meg a bííí máááj lávőrt” mai napig megvan a kis kedvenc pálmafa mintás kazettám. Fúhh még rengeteg mindent tudnék írni ezekről az időszakokról, egyelőre ennyi lenne, de lehet hogy még lesz egy második rész is. Köszönöm hogy végigolvastad! 🙂 ez lett volna az én gyerekkorom a 90-es évek közepétől kedzve a 00-es évek elejéig.