Szerelmesnek lenni, de hányszor?

SZERELEM!!!! Rákerestem a pontos definíciójára.

A wikipédia szerint:

„A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. „

Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy vajon Isten igazából kell-e az embernek a szerelem? A szerelem nem csak csupán önző birtoklási vágyon alapszik, avagy csupán vonzalmon? És ha csak szeretetet érzünk a másik iránt, szerelmet nem az valamilyen szinten nem megalkuvás? Minden ember megtapasztalhatja a szerelmet? Számtalan megválaszolatlan kérdés. Utána néztem jobban, beleástam magam az ezoterikus körökbe, hogy jobban megértsem a jelenemet, a múltamat és a jövőmet. Tudom, tudom megint sokat agyalok, de én már csak ilyen vagyok, mindenre választ akarok.

A Bika (április 19. – május 20.)

Bika jegyűként te az a típus vagy, aki igazán és mélyen a szívéből az életében mindössze egyetlen szerelmet él át. Lehet több párkapcsolatod, de igazán szerelmes csak egyszer leszel az életedben. Valójában  nincs is szükséged második lehetőségre, hiszen ezzel az eggyel az életed végéig szerencsésnek érzed magad.

Miközben olvastam ezeket a sorokat mosolyogtam, és intenzíven bólogattam. Közel öt év után is úgy érzem, hogy én már többet soha nem leszek szerelmes. Találkoztam azóta száz meg száz gyönyörű, kedves és kevésbé kedves nővel, de valahogy egyik sem váltott ki belőlem olyan intenzív érzéseket, mint Ő. Ő volt az, akibe első látásra beleszerettem. Soha nem hittem abban, hogy egyáltalán létezik ilyen, mindig azt mondtam, hogy baromság az egész. Aztán jött ez a személy, és egyfajta mellbevágó érzést tapasztaltam, valami hasonlóságot, amit azóta sem éreztem már többé. Éveken át kerestem ezt az érzést, hogy talán jön majd valaki, aki ezt váltja ki, de senkinek sem sikerült. Mi van, ha soha többé nem tudok már szerelmes lenni? Annyira a szívembe véste magát ez a személy. Már attól szebbnek láttam a világot, ha megláttam a haja szálát és ez szó szerint igaz. Ez nem egyfajta önzés? Amolyan rajongás? Nem is ismertem úgy Isten igazából, de ott volt a tűz… Senkinél sem tapasztaltam ezt a fajta tüzet, mint amit nála. Öt év telt el, azóta nem is láttam, mégis ha rágondolok ugyanazok az intenzív érzések kerítenek a hatalmukba. Miért nem vagyok képes elengedni? Mintha még mindig szeretné minden egyes porcikám, egy olyan embert, aki csak egy rövid időszakig volt az életem része?

Ha ebbe belegondolok, aztán jön a felismerés, hogy én már nem is tudok, és nem is akarok többé szerelmes lenni, mert tudom, hogy senki sem lesz olyan, mint amilyen Ő volt. Nagyon szeretném újra azt érezni, amit vele kapcsolatban ott és akkor, de képtelen vagyok rá. Talán jobb lenne, ha szeretetet keresnék és nem szerelmet?Ha nem ő volt az Igazim, akkor miért kötődöm hozzá még annyira? Létezik egyáltalán az Igazi? Lehet, hogy ámítás az egész. Ha összejövök egy olyan emberrel, aki iránt szeretetet és megbecsülést érzek, de nincs szerelem, annak milyen vége lesz? Meddig lehet kihúzni?

Kavarognak a fejemben a gondolatok. Nagyon kevés olyan embert ismerek, akik szerelmesek a párjukra, sokaknál tapasztalom azt, a legtöbb párnál, hogy egyikük valahogy lejjebb adja és nem szerelmes a másikba, van valami, de nem szerelem, még szeretetnek se igazán mondható. Talán egy képzeletbeli rózsaszín felhőn üldögélek és várom, hogy eljöjjön hozzám az, akire mindig is vártam. Na, de ez az, hogy már itt felruházom azt az embert önző módon, a saját elvárásaimmal, ha nincs meg ez a tulajdonság, akkor már nem is vagy nyerő, miközben lehet hogy egy nagyon jó ember, jó ember de baszhatom az egészet, ha nincs meg a tűz. TŰZ…TŰZ…TŰZ..amivel a végén csak megégetheti magát az ember. Létezik vajon olyan kapcsolat, ahol megvan a tűz mindkét félben, a szeretet, és a megbecsülés, ugyanúgy tisztelik egymást. Vagy minden csak egy felszín…vagy ez vagy az…Vagy szerelem, vagy szeretet? Együtt a kettő nem működik.

Úgy érzem, hogy érdemes várni, hogy egyszer majd találkozik a sorsunk azzal az emberrel, akit nekünk teremtettek. Akivel igazán boldogok lehetünk, aki kiegészít minket, aki nem okoz csalódást, hanem az a célja, hogy együtt menjünk tovább az úton és együtt fejlődhessünk. Hogy honnan fogom felismerni, az érintésétől és a mosolyától szebbnek látom majd egy kicsit a világot!